2013. július 17., szerda

Táncos Tündérlány


I.                    Életemben sok csatát megjártam
Szenvedést mindenhol megtaláltam,
De ahhoz foghatót nem éreztem.
Mikor más számára nem létezem.

II.                 Kitaszított vándor az erdőben
Betegség sok kárt tett az erőmben
Éhség, szomjúság… még elviselem!
De a lelkem súlyát nem cipelem…

III.               Az erdő fái közt naplemente
Nem melegít ez a nagy kemence… !
Fagyos a lelkem, forró a testem:
Lassacskán már tudatlanul fekszem.

IV.              Társ nélkül, tudatlan: így hevertem.
Az élet értelmét nem kerestem.
Jöhetett volna bármi! De nem jött:
A szépséges esti órák előtt.

V.                 Féltem. Bosszúra vágytam. Őrjöngtem,
Csak saját hibáimon őrlődtem:
Mikor TE a fák közül kiléptél
S engem csodás dologra késztettél.

VI.              Te; erdőlakó népség gyermeke!
Téli fának utolsó levele!
Rám találtál. Odajöttél hozzám:
Nem tudtad: már lejárt rég az órám…

VII.            Tévedtem. Nem tudtam, van időm még
„Ezt bizonyítja a föld és az ég…”
Na meg, hogy megtaláltál. Nagy öröm!
Így lett teljes bajtársi köröm

VIII.         Beszélgettünk… és csodálkoztam.
Honnan jöhettél?- így álmélkodtam
Egy tündérlány hogy-hogy beszél velem?
Vagy egy Angyal figyeli a lelkem?

IX.               Aphrodithe leánya gyógyított
Negédes szavaival okított
Ez az ambrózia oly édes volt
Eltűnt lelkemből minden sötét folt.

X.                 A bizalmába fogadott engem
Pedig nem ismer. Jaj, szegény fejem…
Mi…? Elhívott egy erdei bálba
Nem mindig vagyok ily mulatságba!

XI.               Elmentél átöltözni a bálon:
Ami a szívemen az a számon:
Visszajöttél ezüst-zöld ruhába
Hittem: megdermedek egy órára.

XII.             A hold és a tűz fénye csillogott
Ruhádnak minden szeme villogott.
Tökéletes gyönyörű alakod…
Minden tündért vonz, ha azt akarod.

XIII.          Rád Aphrodithe szégyenkezve néz
Nem lehet ily szép; ennyire merész
Szemed csillogása, tűznek fénye…
Egybeolvadt a kettőnek lénye

XIV.         Hollószín hajad szinte szikrázik
A holdfényben minden máshogy látszik:
Az Angyalokénál is szebb arcod
Így vívod te is a nehéz harcod.

XV.            Az ünnepélyen tánc van, mulatság
Itt egymást éri a sok butaság
Minden dolgot feledve táncolunk
Tánc közbe, pedig egyre… álmodunk.

XVI.         Ég a tűz, vidám a tánc, a zene:
Fiú nézi a lányt epekedve:
Vaj’ következőnek veled lépked?
Vaj’ olyan jól tud táncolni tényleg?

XVII.       Nem csalódott. Forognak egymásnak
Majd a tánc végeztével elvállnak.
Keresik az új párt. Lehet, már nincs?
Ott is van ni! Ő egy nagyon nagy kincs

XVIII.    Jobb lesz a tánc vele, mint előtte:
Jaj! A nagy viccet máris lelőtte:
Már fent táncolnak az asztallapon
Ily táncest esik minden tavaszon

XIX.          Te is fáradt vagy… ülj le mellém!
Megmutattad ma, mi az az erény…
Cserébe mindenkitől megvédlek
Már a sorstalanságtól se félek…

XX.            Itt mellettem biztonságba leszel…
Szunnyadj most! Egy kis pihenés elkel
Ma életet adtál. Én ezt őrzöm:
Neked teljes szívemből köszönöm


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése