Deus le veult! (dráma)

Deus le veult!

I. Rész: István hőstette

Bevezető: (Narrátor)

Eme História igaztalan mesét mond el

Ott tartják számon, hol a nap dicsőségben felkel.

Két nemes története sejlik fel a fejemben

Kiknek emlékét megőrzöm mindvégig lelkemben.

Narrátor:

A nép ajka szerint zajlik mesém

Kiürítem ezért teljes elmém

1456 közepén

Szép szeged városának főterén

Gyűlik a katona török ellen

Nem eshet baj a sok nemes lelken

Hunyadi indulófélben vala

Ne törjön ketté szép arany alma!

Sok harcos, elűzi a törököt

Magyarnak megszerzi az örömöt

Egy hírnök jelenik meg előtte

Mint rossz hír, nem mozdul el mellőle.

(Hunyadi és egy Ispotályos lovag sétál. Beszélgetnek.)

Ispotályos:

Hunyadi János, vitézek bánja!

A Szert lelkem egyre jobban bánja

Miért nem segítesz seregünknek?

Meggyaláznánk együtt ellenünket.

Hunyadi:

Váramnak magyarra van szüksége

Nem hoztam seregem a gyűlésre

Ispotályos! Menj békével innen

Embereimnél nincs nagyobb kincsem.

Ők itt harcolnak a török ellen

Nem a távoli nagy és szent helyen.

Ispotályos:

Az embereknek most kell a remény,

Legyen benned is egy apró erény….

Hunyadi: (dühösen)

Erény?! Te mered mondani nekem?

Mikor mindig tisztán tartom lelkem?

Bemocskolódott rég a te rended

Templomosok okozzák majd a veszted

Miképp elpusztítottad rendjüket

Visszaüt rád a gonosz lelkület.

Ispotályos:

A templomosok? Ők egy kis senkik!

Ami jutott, csak az járt őnekik!

Ha sereged szép szóval nem adod,

E Földön neked már nincs hol laknod

(emeli a nyílvesszőt, háttérbe belép István)

Katonád, az összeset elviszem

Nem fog majd hiányozni, meghiszem.

(Ekkor sújtani készül, azonban egy apródféle, valami parasztgyermek közbeugrik, elhárítja az ispotályos csapását, és Hunyadi levegyverzi)

Hunyadi:

Mily életnek köszönhetem éltem?

Mely megmentette testem és létem?

István:

Deér – Sólyom István voltam vala

Kenyerem a jobbágyi vad alma

Most is csak tettem, mit tennem kellett,

Csak itt voltam hűbéruram mellett.

Hunyadi:

Bárki légy is, mostantól szabad vagy,

Ne tépázzon meg se szél, se zord fagy,

Sőt, ha beállsz hozzám katonának,

Nem lesz hiány adományban.

István:

Uram! Kegyeid meg nem érdemlem

Úgyis olyan magas az énnekem

Csak seregedbe vegyél fel, kérlek

Másra nem vágyom, többet nem kérek.

Hunyadi:

Felveszlek váramnak őrségébe

Támasz az ellen megtörésébe

Légy mindig igaz és hű magadhoz,

Egyben semmi káron ne sajnálkozz.

II. Rész: A Kormányzó döntése

Dugovics:

Jó uram! Híreket hoztam Neked

Erősítsd meg jól szíved és lelked

Dugovics volnék; egy a tömegben

Bíztam már fiatalban, öregben

A töröknek száma sok százezer

Meg nem rémít hatalmas számtenger

De ha elmész, nincsen már visszaút

Sorsodat elnyeli egy sötét kút

Az én sorsom halál, de te válassz:

Erős a lelked, mindenben támasz.

 

Hunyadi:

Honnét tudod te ezt ily biztosra

Hogy testem vég színezi piszkosra?

A sorsát ember nemigen láthatja

Öröm, de néha meg is bánhatja.

Dugovics:

Isten álmot küldött reám, melyben

Megjelent egy holló és a lelkem

A kettő főnixé olvadt össze

Nem is maradt idő vagy tér közte.

Sorsunk ezek szerint egybe forrott

De nem említem másnak e dolgot.

Hunyadi:

Drága katonám! Isten akarja

Látszik már a vén halál alakja

Egy őslovag feladata ez is:

Győzd le! Jöhet halál vagy pestis.

Védd a saját hazád bármi áron

Ne nézd mit vesztettél a sok káron.

Céljaidért küzdj meg, sose változz

Még akkor is, ha az ég megátkoz.

Vegyünk könnyfakasztó búcsút, gyerünk

Ezen múlik, hogy nyerünk, vagy vesztünk.

Szeretteink érdemelnek ennyit

Ez a fontos, ez minden zárt megnyit.

III. Rész: Búcsú

(Hunyadi búcsuzik feleségétől,István a háttérben)

Hunyadi:

Kedvesem! Halld meg szavaim kérlek

Sokat tettem életemben érted

Elmegyek, visszajönni nem félek

Remélem, mindezt egy nap megérted.

Szilágyi Erzsébet:

Jánosom! Hisz oly furcsa a hangod….

Biztos, hegy ebbe bele kell kapnod?

Hunyadi:

Hibákat hibákra halmoztam fel,

Mégis mindig mondtad, csak ne menj el!

Túl kevés időt töltöttünk együtt

De mégis: eggyé lett a szép lelkünk.

A természet hangja benned érződik

Minden érzelmem nálad végződik

Mikor harcba megyek, rád gondolok

Csatában fohászt hozzád mormolok.

Így kérlek kedvesem: legyél erős

Őseidhez méltó igazi hős.

(Istvánra mutat)

Hanem ezt az ifjút: Istvánt- vedd fel

Ilyen hős a seregben is elkel

Bátor katonája a klánunknak

Ő az ki bevégzi majd álmunkat

Fiam legnagyobb védelmezője:

Teste és lelke éljen örökre!

Dugovics

(Búcsúzik egy leánykától)

Leányka tőled búcsúzni jöttem

Az érzelmek is elszöktek tőlem

Egy kérésem volt: fogadd el szívem!

Ne taposd sárba szánalmas rímem!

Én csak bűnben, bajban melletted maradok

Ha lenne bűnöd, azért szenvedni én akarok!

Azt szeretném, ha mindig biztonságban lennél,

Ha mindent a leghelyesebben tennél

A tündéri szépségeddel nem versenyez senki

Angyalnál tisztább lelkedhez nem ér fel semmi

Ezt mind tudod. Mégis, remélem

Nem vágsz semmit a szemembe keményen

Halálom előtti három utolsó szavam hozzád

Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Szívből jövő lovagi tornád.

Mással élsz, mást szeretsz, megértem

Hosszú éveken át hiába reméltem!

A világon csak hozzád kötődtem

A világon csak veled törödtem…

A szabály megköti kezed

Végső kívánság: legyen tiszta a lelked!

Narrátor:

A vár alatt történtek ismertek

Ketten szolgálói lettek Istennek

Legyen ez a tanulság a ma számára

Mindenki építsen a köz és saját álmára.

A történetem játszódott Szeged főterén

1456 közepén.