2013. július 19., péntek

Kosárlabda- meccs in memorian 2010.






I. Itt ülök iskolám régi kövezetén
És bámulom a felkelő nap fényében
Fürdő, vörös-fehér, a gaz övezetén
Levő kosárlabdapályánkat éppen.

II. Ady ide, Hunyadi oda: Szent Pálya
Ebben éltük meg a legszebb aranykort.
Sokaknak csak itt teljesült be az álma,
S kiélvezte az élet adta bort.

III. Nyugtató a ladba minden pattogása
A cipők egyenletlen dobogása,
A tenyerek hirtelen csattanása
A harc előtt a szívek dobbanása.

IV. Azt az érzést, istenem, nem adja vissza
Semmi, mikor a dicsőséget issza
Rengeteg katonám. És én, mint vezérük
Felejthetetlenné teszem emlékük.

V. Emlékszek: kapitányként lelkesítettem,
Háborgó lelkeket csendesítettem.
Mert nem az kellett, hanem lendület és harc
Tiszta fejjel, hol nincs meghátráló arc.

VI. A taktika változott. A játékosok
Ki- s beálltak. Jöttek az álmodozók,
Kik hittek e csapat erejében,
Nem kételkedtek teljes győzelmében.

VII. Tündér leányzók, erős fiúk: szurkoltak,
Az ellenfél kosaránál hurrogtak.
Kiment a labda? Szívben nekünk ítélték,
Csapatunk összefogását idézték.

VIII. Félidőben a "sereg" fáradt. Döntetlen
Az állás. Továbbiakat bővebben
Kitárgyaltuk, de a kimerültség látszott,
Sőt, a másik csapat taktikát váltott.

IX. Cselezés, két- és hárompontosok után
Lemaradtunk, és EZT kezeltünk furcsán:
Kedvtelenség markolt embereim szívébe
A meccs senkinek nem volt már ínyére.

X. És ekkor jött el a kapitány szerepe
(Mert áthatott a borúság szelleme)
Bíztattam társaim, hogy van még értelme,
Így azt sugta meg mindenki érzelme,

XI. Hogy BECSÜLETBŐL le kell játaszni:
Felszegett fejjel, büszkén vállalva, és
Van még egy nehéz, utolsó küldetés:
Ellenünket kellőképpen fárasztani.

XII. Utolsó perc következik: a labda
Nálunk, összetartunk
Hasítunk,
Passzolunk,
Visszavonununk,
Majd újra előre
(Majdnem ki a füves mezőre)
Passzolunk,
Futunk,
Dobunk:
[ ]
Újra
[ ]
Majd a labda búgva
Megy a helyére
Fülünk csak e zenére
Nyugszik bele a felsőbb akaratba:

XIII. Vesztettünk?
Nyertünk.
Miénk a tisztesség
Vele a dicsőség

XIV. Melyeket soha nem feledek
Ily pillanatok kellenek
Az embernek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése