Van hazám
Otthonom a nap és éj határa.
Kerítésem a tágas tér hátára
Szögelem. Mert én vagyok az erdőkben a kántor
A bosszúálló vándor.
II. Nem azt állitom, hogy ez a sorsom,
Az ember társas lény;
Én nem ezt választom.
Ez jutott. Egy éltet csak: a remény,
III. Farkasok dala,
Dombok oldala,
Patak partja,
A természet akarattya.
IV. Utam során találkoztam
Prófétával, zarándokkal
Mindet követem, így egyiket sem
A szilárd eszméket elijesztem.
V. Mert vándor vagyok, az erdők dalnoka
És ez a szent feladatom azóta,
Hogy megszülettem, s felnőttem
Teljes emberré fejlődtem.
VI. Őrangyal vagyok. Védem az ÉletetSötétben harcolok, hogy mentsem a fényeket:
Oda vágyok; ki a szabadba
De belenyugszok az akaratba
Miszerint nekem ITT kell legyek:
Őrizni a legősibb kincseket
Védeni az áldott bilincseket
Melyek minden embernek kellenek.
VII. Szerencsét ád és erőt
Minden feletti hatalmat
Ha bejárok erdőt-mezőt
Megragadva az alkamat
VIII. Hogy a telihold fénye
És
Az összes bogár képe
Egyesül
Egy marék akaratban
Ezt
Éneklem dalaimban.
IX. Enyhe szél, halk,távoli zizegés
Néha nincs jobb, mint egy kis pihenés
A csillagos ég alá kiülni
És érzékszerveinkkel figyelni
A megláthatatlant
A meghallhatatlant
A megfoghatalant...
Az érzékelhetetlent
Az értelmezhetetlent.
X. Ez vagyok én. Vándor, egyszerű lélek
Nem boldogságban; Nyugalomban élek
És így semmitől nem félek
Mert nincs házam,
De van hazám.
Minden feletti hatalmat
Ha bejárok erdőt-mezőt
Megragadva az alkamat
VIII. Hogy a telihold fénye
És
Az összes bogár képe
Egyesül
Egy marék akaratban
Ezt
Éneklem dalaimban.
IX. Enyhe szél, halk,távoli zizegés
Néha nincs jobb, mint egy kis pihenés
A csillagos ég alá kiülni
És érzékszerveinkkel figyelni
A megláthatatlant
A meghallhatatlant
A megfoghatalant...
Az érzékelhetetlent
Az értelmezhetetlent.
X. Ez vagyok én. Vándor, egyszerű lélek
Nem boldogságban; Nyugalomban élek
És így semmitől nem félek
Mert nincs házam,
De van hazám.
Kedves Salvus R,
VálaszTörlésA versedből leginkább egy lázadó,középkori férfit képzeltem magam elé,aki balladáját mutatja be nekünk.Az első versszak egy kicsit Petőfi verseire hasonlított és nem tudom,hogy milyen szemszögből nézem,de csak az ő hazafias verseire emlékeztetnek a sorok.Talán azért,mert ő is egy lázadó típus volt,talán a hatás miatt,nem tudom.
A második egy régies stílusú versnek a hangulatát vette fel,ugyanis betartottad a rímképleteket,meg a hangulata is hasonlít hozzájuk.Mellesleg,a kép,amely mellettük szerepel tökéletesen ilusztrálja a versnek az összetételét,szóval nagyon jól kiválasztottad.
A harmadik szakasz kicsit értelme veszett volt,legalábbis nekem megszűnt egy kis ideig az atmoszféra,ami a másik két szakasznál kialakult,viszont ez nem azt jelenti,hogy nem tetszett,csak azt,hogy kicsit érdekes.
A negyedi szakaszból ezt a két sort nem tudtam mire értelmezi:"Mindet követem, így egyiket sem
A szilárd eszméket elijesztem.",különben szép volt.
Az ötödik szakasz volt a kedvencem.Tényeket állapított meg és egy határozott külsőt öltött előttem a vándor.Erre minimum bociszemeket meresztettem.
Az utánna következők pedig lágy dallamot sugaltak,olyan mély pontot értek el.Szóval,összeségében az egész vers harmónikusan van összeállítva,a képek jók,a sorok megfelelnek.
Kis megjegyzésként megemlíteném,hogy nagyon tetszik a rímek váltakozása.Nem egy rímképletet használsz végig,inkább az a félrím,párosrím,bokorrím keveredése adja meg az egész verset.Ráadásul,egy igen kemény költőnek képzellek el,kis Petőfi,Arany és Ady beűtéssel,csak hogy te a rideg valóságot állapítod meg.Furcsa,hogy általában azokat a verseket értékelem a legjobban,amelyek metafóráktól,hasonlatoktól,művészi jelzőktől és kecsegtető kifejezésektől hemzsegnek,hiszen egy olyan hatást váltanak ki belőlem,amelyet leírni nem vagyok képes.A te verseid ezzel ellentétben realisták és egy más milyen nézőpontot adnak az olvasónak a költészettel szemben.Ez így tökéletes.Szerintem egy szép napon remek költő lesz belőled.Talán még a leghíresebbek egyike is.:)
csóközön.Lina
Kedves Lina!
VálaszTörlésIgyekszek választ adni kérdésedre. A Petőfis-beütés lehetséges, ugyanis a Balaton-partja mellett, egy erdősáv határában született meg ez a vers, a csillagos ég alatt. Mivel az általad felsorolt költőknél is nagy szerepet játszott a természeti metafora, így elképzelhető, sőt, értelmezésed szerint biztosan van párhuzam.
A harmadik szakaszban azok a a tájak vannak felsorolva, amiken ez a bosszúálló vándor keresztülhaladt utazásai és magánya során, illetve belerejtettem a jelenlegi tartózkodási helyét is.
Az említett két sor a negyedik szakaszban a következőkre utal: minden emberi társadalom, korszak bizonyos alapeszmények köré épülnek. Gondolj csak a reneszánszra, a barokkra, a klasszicizmusra, vagy akár a XX. század "minden egész eltörött" alapjelszavára. A vándor a Bibliától kezdve, mindezeken keresztül a pogányságig, és azon is túl követi ezeket az eszméket, de egyikben se hisz feltétlenül. Ezzel is az egyén fontosságát akartam kihangsúlyozni. A vándor speciel egy olyan filozófiában hisz, amely kicsit a keresztény- és a pogány kultúrkör keveréke, ez a további versszakokból kiderül. Mindenki ezeken az elveken született, élt, de a végső, érett eszmét az egyén alakítja csak ki magának, hiába van minden kornak saját stílusirányzata, teszem azt.
Az erdő, a természet végül is a legharmonikusabb dolog szerintem ezen a világon, így, ennek fényében szerkesztettem meg versemet:)
Viszont azon a dolgon csodálkozok is- meg nem is, hogy realista költőnek tartasz, de van benne valami. Nem a jelzőkkel, nem hasonlatokkal, szimbólumokkal, hanem egyszerű szavakkal szeretnék hatni az ember legfontosabb "érzékszervére", ez pedig a lélek. Teljes szívemből örülök hogy megláttad verseimben a szépet, hidd el, a tieid legalább ennyire jók, és ha belőlem Ady-szintű költő lesz (nagyon feltételes mód), akkor téged shakespeare-szinten emlegetnek majd:) A más szemszögből való beállítást meg külön örülök hogy észrevetted, mert verseim 90%a erre a témára épülnek fel, hogy minden csak nézőpont, egyén kérdése.
Puszi:) Salvus Rexomber